Rita gondolata

Úgy gondolom, aki szeret, és ki ne szeretne, annak mind fontos a béke. A szeretet maga is a békében tud csak létezni. És míg emberek vagyunk, ez adja meg a lényegünket, sőt magát a lényünket. Ennek a szeretetnek a csúcsa, amikor akkor is szeretünk, ha minket pedig nem. Ha mi vagyunk azok, akikben minden sértés ellenére is megmarad. Mi adhatunk példát azoknak, akik most a gyűlöletet választják, a bosszút, az irigységet, a bírvágyat, az uralmat mások felett, a rossz pusztító erők kiszolgálását, a félelemből való meghunyászkodást...ezzel a szeretettel szemben. Képes rá a mi szeretetünk. Békét magunkon kellene kezdeni, amikor azt, aki mellettünk áll, közelünkben él, kapcsolatunk van vele személyesen, elfogadjuk mindenestül, nem ítélkezünk, nem vádolunk, és a végtelenségig bízunk az emberségében, a szeretete magjában, ami mindenkiben ott lakozik. És nem szabad elfelejteni, hogy legyenek akármilyen háborúk, járványok, gyűlölet, ez a mi szívünk úgy van alkotva, hogy a szeretet erősebb, sokkal erősebb minden rossznál. Különben már nem létezne ez a mi ilyen olyan világunk. A rossz és annak minden formája kevés ahhoz, hogy életet adjon, folytasson, vigyen tovább. Tehát semmi de semmi nem ölheti ki a bennünk lakozó reményt. Ezt gondolom a békéről, ha elsőként szeretünk, kiszorítjuk a rosszat magunkból és másokból, mert mi fogjuk sugározni ezt a békességet, és ez több, mint gondolnánk :) Szép napot!