Az olajágat Görögországban az engedékenység gesztusaként, vagy a béke szimbólumaként adják át a vendégeknek és a barátoknak, a hétköznapi életben. A legtöbb országban ma is a béke szimbóluma.

Az olajág, mint békeszimbólum

Az olajágat a nyugati civilizációban a béke szimbólumaként legkorábban az i. e. 5. századi Görögországban használták. Az olajág, amely a görögök szerint a bőséget jelképezte és elűzte a gonosz szellemeket, Eiréné, a béke görög istennőjének egyik ismertetőjegye volt. Eirene, akit a rómaiak Paxnak neveztek, a római császári érméken olajággal jelent meg.

Vergilius római költő "a dús olajbogyót" Pax istennővel hozta összefüggésbe, és az Aeneisben az olajágat a béke jelképeként használta. 

A görög hagyományban a hiketeria egy olajág volt, amelyet a könyörgők tartottak, hogy jelezzék státuszukat, amikor hatalommal rendelkező személyekhez közeledtek, vagy a templomokban, amikor az istenekhez könyörögtek. Olajfakoszorút viseltek továbbá a menyasszonyok, és olimpiai győzteseket is ezzel tüntettek ki.

Amikor Pallasz Athéné és Poszeidón vetélkedtek Athén város birtoklásáért, akkor a tengeristen bővizű forrást fakasztott, a bölcsesség istennője pedig elültette az első olajfát az Akropoliszon. Az istenek az olajfát becsülték többre, így lett Pallasz Athéné a nagy hírű város védő támogatója.

A rómaiak hittek abban, hogy a háború és a béke között szoros kapcsolat van. Marsnak, a háború istenének volt egy másik aspektusa is, Mars Pacifer, Mars, a béke hozója, aki a későbbi Római Birodalom érméin olajággal a kezében látható. 

Appian - aki egy római polgársággal rendelkező görög történetíró volt - pedig leírta, hogy a római hadvezér, Scipio Aemilianus ellenségei a numantíniai háborúban, valamint a karthágói Hasdrubal is a béke gesztusaként használták az olajágat. 

Az olajág vallási szerepe

Az olajág a korai keresztény művészetben egy galambbal együtt jelenik meg. A galamb az evangéliumok Szentlélek hasonlatából, az olajág pedig a klasszikus szimbolikából származik. Winckelmann szerint a korai keresztények gyakran a békét a sírköveken egy olajágat csőrében tartó galamb alakjával allegorizálták.

A Bibliában az Özönvíz elmúltát jelzi a Noé bárkájába olajággal visszatérő galamb. Ez a megbékélés jelképe Isten és ember között, valamint az élet újjászületésének jele a Földön. Emellett szimbolizálja az áldozást és a szeretetet is, mivel Jézus az utolsó éjszakáján az Olajfák hegyén imádkozott és az olajfából készült kereszten adta át életét.

A római Priscilla katakombában például három férfit ábrázolnak, akik fölött egy ágat tartó galamb lebeg. Egy másik római katakombában pedig egy sekély dombormű látható, amely egy görögül Eirene, azaz Béke feliratú alak felé repülő galambot ábrázol egy ággal.

Tertullianus, a héber Bibliában Noé galambját hasonlította össze, aki "az isteni harag enyhülését hirdette a világnak, amikor kiküldték a bárkából, és az olajággal tért vissza". a kereszténységben a Szentlélekkel, aki "Isten békéjét hozza el nekünk, amelyet a mennyekből küldött ki".

Az 5. században, amikorra az olajágat tartó galamb már a béke keresztény szimbólumává vált, Szent Ágoston ezt írta a Keresztény tanításról című művében:

Az örök békét jelzi az olajág, amelyet a galamb magával hozott, amikor visszatért a bárkához.

A zsidó hagyományban viszont az özönvíz történetében az olajfaágnak nincs kapcsolata a békével.

Későbbi olajág ábrázolások

A 17. századi költők az olajágat a békével társították. Egy 1644-es aranyérme I. Károly uralkodót karddal és olajággal ábrázolja. A 18. században az angol érméken Britannia, aki Nagy-Britannia nemzeti megszemélyesítője lándzsával és olajággal látható.

A greenwichi Old Royal Naval College-ban található James Thornhill allegorikus festménye, a Peace and Liberty Triumphing Over Tyranny (1708-1716), amely III. Vilmos királyt és Mária királynőt ábrázolja a mennyben trónolva, mögöttük az Erényekkel. A Béke galambjaival és bárányaival olajágat nyújt át Vilmosnak, aki viszont a szabadság sapkáját nyújtja át Európának, ahol az abszolút monarchia uralkodik. Vilmos alatt a legyőzött francia király, XIV. Lajos látható.

1775 januárjában a London Magazine címlapján egy metszet jelent meg, amelyen a Kereskedelmi Templomból felhőn leereszkedő Béke látható, olajágat hozva Amerikának és Britanniának. Ugyanezen év júliusában az amerikai kontinentális kongresszus elfogadta az "Olajág petíciót" abban a reményben, hogy elkerülhetővé válik a Nagy-Britanniával való teljes körű háború.

Az Egyesült Államok nagy pecsétjén (1782) az olajág a békét jelképezi, ahogy Charles Thomson, a kongresszus titkára magyarázta: 

Az olajág és a nyilak a béke és a háború feletti hatalmat jelölik, amely kizárólag a Kongresszust illeti meg.

Ciprus zászlaján és címerében is olajágat használnak a béke szimbólumaként és az ország ősi görög örökségének tükröződéseként, valamint az olajág Eritrea zászlaján is szerepel. 

Az olajágak világszerte számos rendőrségi jelvényen és jelvényen megtalálhatók a béke jeleként.
Az ENSZ emblémáján és zászlaján egy világtérképet körülvevő stilizált olajágpár látható. 

Az olajág az arab népi hagyományokban a béke szimbóluma. 1974-ben Jasszer Arafat palesztin vezető egy olajágat vitt az ENSZ Közgyűlésére, és azt mondta: 

Ma egy olajággal és egy szabadságharcos fegyverrel jöttem. Ne hagyjátok, hogy az olajág kiessen a kezemből.

A békés élet szimbólumaként több várost is olajágnak neveztek el, mint például Olive Branch, Mississippi. Néhány nyugati keresztnév és vezetéknév, mint például az Oliver, Olivier és Olifant az olajágra utal.